Szelek szarnyan tova repul,kegyetlenul az ido,
Orak,napok,hetek,evek a multnak kodebe kerul.
Ez a foldi mullo elet,ma meg gondtalan orul,
De mar holnap,csak mind emlek, a feledes tengerebe merul.
Ma, meg vagyunk sohajtozunk,gondok terhet hordjuk,
Rangnak fenylo csillogasat,szemleli megfaratt szemunk.
Csak ez az elet fo lenyege?mindig a testnek elni?
De majd mi lessz a lelkunkel,ha a halal megerkezik?
Mert a sirnal koporsonal,hiaba bankodunk,sirunk,
Ott, mar nem tudunk jovatenni semmit,mit elrontottunk magunk korul.
Ezert, most hasznaljuk ki az idot
Terjunk, ma meg buneinkbol,
Hogy osztajreszunk a menyorszag legyen,
S oruljunk Isten jelenletenek hiven.
Ne feledjuk ,hogy a siron tul,
Az oroklet kapuja tarul,
Vagy a pokol mejebe zuhanunk,
Vagy a menyorszag fenyeben jarunk.
Orok eltunk, csak tollunk fugg,
Hogy mikent valasztunk.
Orok eltet a menyben,
Vagy sirast a pokol kenkoves tuzeben.
Sajat koltemeny;2009;01;14
