A barsonyos tenyer



Buval es banattal,osszetort szivvel Lelekben uressen,igy talalt ram Isten. Tenyeret ketarta szeliden beletett, Latva verzo szivem,bekote gyengeden. Barsonyos kezevel simogatni kezdett, szavai balzsamkent ertek bus szivemet. Lagyan,szelid hangon ezt suttoga nekem, joj enhozzam,megfaradt es megterhelt lelek. Pihenve Istennek barsonyos tenyeren, halgatam szavait,mind altato eneket. Fajdalmim megszuntek,lelkem betelt vele, Isten bekesege ,koltozott szivembe. Korul vett orome,draga lett O nekem, nem kivantam mast,csak tenyeren pihenni. Isten szolt megegyszer s ertesemre adta, hogy az O kezebol ,senki nem vehet ki soha. Tollem fugg,hogy maradok vagy elmegyek tolle, de az Isten tenyeren,a legjobb mindenkinek.

sajat versem;1999;apr;17