ANYAM





A szuloi haz,mar nem zajos, Csend van a hazban,s az udvaron. Csak anyam lepte hallhato, Ki csendben jar,kel az udvaron. A konyhaban is beke,rend honol, Nincs nagy fozes,mind egykoron. Mikor gyermek csapat futkosott, Es jo anyam sutott,fozott hajnalon. Most furge laba,mar nem oj gyors, Vidamsaga,sem azonos. A gyerek sereg,is messze jar, Minden ma mar,emlek csupan. De naponta,varva figyeli Hatha a kapu megnyillik. Remel es var,O csendesen, Barcsak,jonnenek a gyerekek. De ha nem,hat biztosan irnak, Ezert var,a postasra naponta. De ha a postas,megsem erkezik, Erveket talal,es ujbol megnyugszik. Biztosan faradtak,sok dolgok terhelik, Hogy is varhatja O,hogy valamelyik erkezik. Csak szeme lessz konnyes,es merengo, S az emlekek kozt,csendesen kereso. Ket eres kezet,ma is ossze fogja, Imat rebeg az ajka,csendesen halkan. Sorban fohaszkodik,gyermeki hittel, Istent keri ma is,hogy aldja meg oket.




Sajat koltemeny 2010;05;1