Oj reg mondtam Uram,
hogy kovetlek Teged.
Ma mar mind ez csupan emlek
De meg hallom feleleted
Eloszor is megmondottad,hogy
Ez uton nincs kenyelem,
Nincsen sajat on igazsag
Sem jo let,vagy erdem.
Ez az ut csak keskeny,
Nem torhetsz elore.
Itt csak az alazatos,jambor,
Haladhat egymast kovetve.
Ez az ut nem simma,
Csupa gorongy es tovis.
Csakaz tud rajta vegig menni,
Kinek laban a bekesseg saruja fenylik.
Ez az ut neptelen,
Csendes es hangtalan.
Akik rajta jarnak,
Szerenyek es alazatosak.
Emlekszem mind erre,
Es amit feleltem en is,
Hogy akar mijen az ut,
En huen kovetlek mindig.
De ha vissza tekintek,
Nem volt ez igy mindig.
Inkabb valasztottam a kenyelmet,
A joletet s mi ezzel jart mindig.
Nagyon szuk volt szamomra,
A keskeny uton jarni.
Buszkesegem,onteltsegem,
Nem tudtak,igy elore haladni.
Nem fert sokszor labamra,
A bekesseg saruja,
S minden ijen hejzetben,
A gorongyos ut feltorte a labam.
Soszor nem is ertekeltem,
A csendes szerenyseget.
Mert szoritott a nagyra vagyas,
S nem hagyott nyugton engem.
Most mar latom,
A sok-sok hibam
Mert nem ugy eltem mind Te,
Mert nem ugy jartam,
Nem ugy szoltam,
Ahogy Ur Jezusom te tetted.
Kerlek joj es szent verreddel,
Mozsd le buneimet,
S az engedelmesseg lelkevel,
Toltcsd tele szivemet.
Hogy mar ezutan ,ne csak igergessem,
Hogy huen kovetlek teged.
Hanem ,tegyem is igazan,
S eljek,neked tetszo eletet.
sajat koltemeny;2010;;01;;14
